A mentőszolgálat gondolata 1906-ban vált valósággá Romániában, amikor dr. Nicolae Minovici kezdeményezésére eleinte egy lovasszekérrel vonultak ki a sürgősségi esetekhez. Alig egy évvel később Minovici megkezdte az utolsó éves orvosis hallgatók felkészítését is a nemes feladatra, ugyanettől az évtől, azaz 1907-től jegyzik az állandó mentőszolgálat létrejöttét is. Ez pedig európai szinten sem kis eredmény, ugyanis addig csak Hollandia és Ausztria rendelkezett hasonló rendszerrel. 1912-ben pedig megérkezett az első valódi mentőautó is.
Ezekre az első mérföldkövekre emlékeztek szombaton Gyulafehérváron, ahol Sorina Pintea egészségügyi miniszter és Raed Arafat államtitkár mellett az ország 45 mentőegysége, köztük egy szatmári csapat is képviseltette magát egy B1/2-es mentőautó segítségével.
Szatmár megyében egyébként négy állomásról indulnak bevetésre a mentőautók: Szatmárról, Avasfelsőfaluból, Nagykárolyból és Tasnádról. A legnagyobb csapattal értelemszerűen a szatmári állomás rendelkezik, ahol a mentőszolgálat honlapja szerint 7 orvos, 24 asszisztens és 26 mentősofőr dolgozik, a többi bázison átlagosan 6-9 asszisztenst és ugyanennyi sofőrt foglalkoztak.